• images/Schiele/Egon_Schiele_56.jpg

Archívum

Egon Schiele élete vagy halála

Leírás

Zenés exhibíció 8 képben,
melyben: a Magyar Nemzeti (Munkaalapú) Táp Színház társulata végére akar járni a legendás festőt övező különös titkoknak...

Az előadást 16 éven aluliak számára nem ajánljuk!

Bemutató: 2014. május 16.

Történet

Vajon milyenek az expresszionista fák? Minden élő halott? Mi történt Egon és Gerti Schielével a titkos szobában? Mi az a Porzsák-teszt? És főleg: mi lehet az értelme ennek az enigmatikus szónak: „Herzkrampf"?
Schiele, a közkedvelt festő, verseket is írt. Ebből egy jó csokorra valót az egykori Drums zenekarból újjászületett Egon Schiele Project hosszú évek bábáskodó munkájával megzenésített. A Táp színház most Schiele mellett, az ő munkájukat is megkísérli egy jólirányzott - ízlésbeli - mélyrepüléssel tönkretenni.
A rossz színház hagyományait ápolva, egy posztexpresszionista koncert-varieté során bukdácsolhatunk végig a legendás osztrák festőművész életének és életművének számottevő jelenetein és fordulóin.

Egon Schiele életéről:
1890. június 12. Egon Schiele az alsó-ausztriai Tulln vasútállomásának csarnokában meglátja a napvilágot. Két nővére után ő Marie Soukoup és Adolf Eugen Schiele harmadik gyermeke, de három halvaszületett fiú után csak a negyedik várt fiúgyermek. Három évvel később egyik nővére is meghal.

A család vasutascsalád. A nagyapa és az anyai nagybáty, Leopold Czihaczec vasútmérnökök, az apa állomásfőnök. Bár maga soha nem dolgozik a vasútnál, Egont is vonzza ez a világ.

A szoba közepén ott ült Schiele a puszta padlón, és egy acélrugóval meghajtott, egészen csinos kis játékvasutat járatott maga körül... Meghökkentő volt már a fiatalember látványa is, aki elmélyülten babrál a gyerekek játékával, de még sokkal inkább meghökkentett az a már-már félelmetes virtuozitás, mellyel a halálosan komoly játékos a gőzpöfékelés, a jelzőfütty, a kerékzakatolás, a sínkattogás, a tengely- és a rugócsikorgás, az indulást kísérő töfékelés és a fékezést jelző harsány acélsivítás számtalan árnyalatát imitálta... Bámulatos volt, amit Schiele alakított. Bármelyik varieté színpadán „felléphetett" volna vele.
Arthur Roessler

1905 Egy korábbi öngyilkossági kísérletet követően elborult elmével, paralízisben meghal Adolf Eugen, a rajongva félt apa. Egon nehezen dolgozza fel apja elvesztését, az apa alakja később álomszerű látomásokban tér vissza hozzá.

A halál csakugyan minden volt a Schiele-családban, csak ismeretlen nem, és Schiele maga vallotta, hogy a halálémény erősen hatott művésszé válására. Így lehetett a halál munkásságának egyik központi témájává.
Reinhard Steiner

Ebben az időben az életről és a halálról folytatott tanulmányok kéz a kézben jártak. Egyrészről a szexualitás aktusához a teherbeesés és a szülés közbeni elhalálozás veszélye társul. Az életadó test a halál martalékává válhat. Másrészről, a szifilisz ott lapult minden csók mögött.
Esther Selsdon – Jeanette Zwingerberger

Egon Schiele: Fenyves
A sűrű fenyők vörös-fekete
katedrálisába lépek,
életük zajtalan és
nézik a saját arcjátékukat.
Szemtörzseik szorosan
egymásnak feszülve, és
a nyirkos lég
a szem előtt illan. –
Hát így! – Minden élő
minden halott.
(Sudár Orsolya fordítása)

1906–1909 Schiele a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója, a konzervatív történelmi- és portréfestő Christian Griepenkerl tanítványa. Fellázad professzora módszertana ellen, ezért idő előtt távozni kényszerül.

Az akadémián bele kellett szoknia a nemzedékek óta ápolt, szigorú stúdiumba, mely elsősorban az antik, az élő modellek és a ruházat tanulmányozását foglalta magába. Ehhez még kompozíciós gyakorlatok járultak. Schiele csak kelletlenül idomult e monoton iskolázáshoz, ahol amúgy is meglévő rajztehetségét tökéletesítették ugyan, ám személyes stílusán jóformán semmi nyomot nem hagytak.
Reinhard Steiner

1909 Társaival megalapítják a Neukunstgruppe-t. Klimttel való barátsága révén egy ideig a bécsi szecesszió áramlataiba is bekerül.

Az új művész feltétlenül legyen önmaga, teremtő, s képes arra, hogy közvetlenül és kizárólag csak az alapot építse, mit sem használva fel abból, ami elmúlt, ami öröklött.

1910-től Aktjait a prűd és bigott bécsi közeg megbotránkozzással fogadja, ez elől menekülve hosszabb időt Krumauban, majd Neulengbachban tölt barátjával Erwin Dom Osennel, majd szeretőjével, Wally Neuzillal.

Peschka! El akarok menni Bécsből, méghozzá mielőbb. Olyan ronda itt minden. – Az emberek irigyek és alattomosak velem szemben; egykori kollégáim ferde szemmel néznek rám. Bécs csupa árnyék, a város fekete, mindennek előírás a neve. Egyedül akarok lenni. A Cseh-erdőbe készülök. Május, június, július, augusztus, szeptember, október; újat kell látnom, újat akarok megismerni, sötét tavakat kóstolni, recsegő fákat, vad szeleket látni, korhadt kerítéseket bámulni, hogyan él mindahány, zsenge nyírfaligeteket és reszkető leveleket hallani, fényt, napot akarok látni és nyirkos, zöld-kék esti völgyeket magamba szívni.
Egon Schiele levele Anton Peschkának

1912 24 napot vizsgálati fogságban és még 3 napot börtönben tölt. A vád egy kiskorú lány elcsábítása és megbecstelenítése, az ítéletet azonban már csak erkölcstelen rajzok terjesztéséért szabják ki rá. A bíró egy elkobzott rajzát el is égeti, amire Schiele gőgösen ennyit válaszol: „Nem megbüntetettnek, hanem megtisztultnak érzem magam!"

Schiele jóságosságában megtűrte, hogy amint befejezte gyerekmodellekről készült rajzait, a fiúk és lányok, a modellek kis pajtásai és pajtásnői gyakran csapatostul rohanják meg a dolgozószobát, és ott zsibongjanak. Schiele csupán egyetlen, gyönyörű színes lapot szögezett ki rajzszöggel a falra, egy egészen fiatal lány rajzát, aki csak a felsőtestén viselt ruhát. A már nem egészen ártatlanok a gyerekek között pusmogni kezdtek a dologról, továbbmesélték, amit láttak, s így került sor a feljelentésre. – A szép lapot később bírósági határozattal megsemmisítették.
Heinrich Benesch

A vizsgálat a maga szánalmas módján zajlott. De én, nyomorult, kimondhatatlan dolgokat szenvedtem el. Büntetés nélkül is szörnyen megbüntettek. A tárgyaláson a taláros bíró gyertyalángon ünnepélyesen elégette az egyik rajzomat. Azt, amelyik a hálószobám falán lógott. Au-to-da-fé! Savonarola! Inkvizíció! Középkor! Kasztrálás, képmutatás! Ennyi erővel menjenek a múzeumba és szabdalják fecnikre a legnagyobb alkotásokat. Aki elutasítja a szexet, az alantas ember, és ezzel a legprimitívebb módon a saját szüleit mocskolja be.
Egon Schiele

1913 Schiele a Bund Österreichischer Künstler tagja lesz, egyre gyakrabban vesz részt kiállításokon, és a berlini Die Aktion folyóiratban írásai is megjelennek.

Látom magamat, ahogy elpárolgok, egyre erősebben lélegzek ki, asztrálfényem rezgései egyre gyorsabbá, közvetlenebbé és egyszerűbbé válnak, nagy világmegismeréshez hasonlatossá. Így mind többet, mind tágabbat, végtelennek tűnőbbet hozok ki magamból, már amennyire a szerelem, ami minden, képessé tesz erre és elvezet oda, ahová ösztönösen vonzódom, amit magamba akarok rántani, hogy újra újat hozzak elő, amit magam ellenére megláttam.
Egon Schiele levele Oskar Reichelnek

1915 Wally Neuzillal való viszonya ellenére a társadalmilag elfogadottabb házasságot választja, és feleségül veszi Edith Harmsot. Néhány nappal később az ausztriai hadseregnél kezd szolgálatot az első világháborúban. Festészete letisztultabbá válik, de az elkövetkező években jóval kevesebbet fest.

1916–1917 Schiele továbbra is számos kiállításon vesz részt, de a háborús tapasztalatokkal a háta mögött a művészet világtörténelemre való hatása is foglalkoztatja. Egy összművészeti központ megalapításának tervei foglalkoztatják, de ez végül nem valósul meg.

A világháború véres terrora után néhányan bizonyára felismerik, hogy a művészet több, mint középosztálybeliek luxuscikke.
Egon Schiele levele Anton Peschkának(?)

1918 Év elején meghal Klimt, Kokoschkát pedig száműzik. Rövid ideig Schiele a leghíresebb élő ausztriai festő. Első és sok további képeladása is ehhez az évhez fűződik. Október végén hat hónapos terhesen, spanyolnáthában meghal Edith Schiele. Három nappal később,

1918. október 31 -én Schiele is meghal, szintén spanyolnáthában, 28 évesen.
334 festmény és 2503 rajz marad utána, köztük kereken 100 önarckép.

Egon Schiele: Önarckép
Vagyok, magamért és azokért,
akik a mámorig szomjazzák
velem együtt a szabadságot,
és mindenkiért, mert mindenkit
szeretek egyaránt, – szeretek.

A legnemesebbek közül való vagyok
a legnemesebb
a legviszonzóbbak közül is
a legviszonzóbb

Ember vagyok, szeretem
a halált és szeretem
az életet.
(Sudár Orsolya fordítása)

Szereposztás

Dizőz: Tóth Evelin
Egon Schiele: Göndör László
Művészettörténész: Hajmási Dávid
Professzor-pszichológus, sötétalak: Borsányi Dániel
Nő/modell/húg: Bakonyi Alexa

Zenekar:
Lang András
Molnár Gábor
Szkladányi András
Akció-festészet, ütősök: Mogyoró Győző

A verseket fordította: Sudár Orsolya
Dramaturg: Sándor Juli, Fekete Ádám
Művészeti Vezető: Vajdai Vilmos
Fénymester: Zafír Dániel
Videó, hang: Szapu Dániel
Jelmez: Szabados Luca
Kreatív asszisztens: Soós Károly
Rendező asszisztens: Valkai Andrea

Rendező: Egger Géza
Május 2017
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4