• images/3430518_25cb8a000d6ab58b3274562e8d2fdc66_wm.jpg

Kiállítás

Kozma Lajos. Vázlatok (1884 – 1948)

Leírás

Köszönettel tartozunk az Iparművészeti Múzeumnak, amiért eredeti Kozma-vázlatokat bocsájtott a rendelkezésünkre, továbbá Ritoók Pálnak, Reichart Dórának és Ferkai Andrásnak a szakmai tanácsokért.

Történet

Kozma Lajos építész, belsőépítész, bútortervező és grafikus a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett építészi diplomát 1906-ban. Ezekben az években a századelő fiatal építészcsoportosulásának, a "Fiatalok"-nak tagjaként bejárta Erdélyt. A Fiatalok csoportja szembefordult a századforduló historizáló törekvéseivel, és a korszerű építészet kulcsát a népi építészet formai, díszítési megoldásainak és anyaghasználatának tanulmányozásában látta. A csoport tagjai felfogásukban és céljaikban a szecesszió irányzatához köthetőek, mind a kivonulás, mind a művészet demokratizálódásának elveit tekintve. A csoport egyik alapítója és maghatározó alakja Kós Károly volt. Kozma Lajos érdeklődése a népművészet és a népi formakincs iránt a gyermekkori Somogy megyei években gyökerezik. Első belsőépítészeti, építészeti tervei a népi építészet elemeit és formakincsét hasznosítják, illetve a bécsi szecesszió formavilágához kötődnek.

Az első korszak jelentős grafikái a Lapis Refugii-hoz (Legénylakás) készített építészeti és belsőépítészeti sorozat, illetve az Utolsó ábrándok című képeskönyve, amelyet erdélyi útja során készített.

1910 és 1913 között Lajta Béla építészirodájában volt rajzoló, a Lajta-műteremben végzett tevékenységének első és igen fontos önálló teljesítménye a Rózsavölgyi Zeneműkiadó berendezése 1912-ben – a Lajta által tervezett épületben. 1911-től a KÉVE csoport tagjaként került közel a bútorművességhez, egy évvel később megalapítja a Budapesti Műhelyet, amely a 20. századi polgári magas kultúra meghonosítását tűzte ki célul a bécsi Wiener Werkstätte mintájára. Ugyanekkor az Iparrajziskola tanára. 1914-ben két házat tervezett és épített fel Mendel Jakab számára. Az első világháborút követő években főleg a grafika területén tevékenykedett, a Kner-nyomda számára illusztrációkat, könyvborítókat, ex libriseket tervezett. Az 1920-as évekbeli belsőépítészeti, építészeti és bútortervezői munkásságát a szakirodalom Kozma-barokként tartja számon. 1925-ben bútorterveiért Iparművészeti Nagy Aranyéremmel tüntették ki. A Műegyetemen 1919-ben induló Lakásművészeti Tanszék tanára, azt megelőzően a Művészeti Direktórium tagja. A Tanácsköztársaság bukásával műegyetemi posztját elvesztette, és csak 1947-ben kapta vissza.

A kezdeti időszak munkáit követően, amelyek egyértelműen a szecesszióhoz köthetők, az 1910-es évek dekoratív, art decos munkáinak, majd a Kozma-barokként fémjelzett bútor- és belsőépítészeti, építészeti terveinek megítélése folytonosan változik a szakirodalomban. Éppúgy, mint az 1928-as frankfurti, darmstadti, majd 1930-as dessaui útjának hatásaként kialakult harmadik korszak értékelése, amelyet a modernista jelzővel szokás illetni. Ez utóbbiba tartozik az Átrium-ház is számos gyönyörű, modern villával egyetemben (pl. Havas-villa, Magyar-villa).

A sokáig eltévelyedésként értékelt 1920-as évekbeli Kozma-barokkot Kozma kortársai újító, expresszív jelenségnek tartották és sokra értékelték. Művészi, tervezői felfogása sok rokon vonást mutat a kortárs német és osztrák tervezők munkáival, mint Josef Hoffmann és Dagobert Peche.

A korszakot az az egyéni, individuális előadásmód jellemezte, ami „a bármit lehet" jelszavával kiegészülve egyfajta „liberalizált historizmus"-ban csúcsosodott ki. Mindazonáltal a neobarokk önironikus felhangjaira Ferkai András és Ritoók Pál is felhívta a figyelmet, amikor Ritoók kételyét fejezte ki a Kner-villán  látható hermapilaszter és a kagylós kötény komolyságát illetően.

Kozma Lajos 1920-as évekbeli neobarokk épület- és bútorterveiben az art deco szabad motívumhasználata játékosan alakul át: a barokk először rokokóba, majd orientalizáló, keleti formákba fordult. Miközben az 1920-as években megszűnő Budapesti Műhely geometrizáló, éles szögben megtörő ornamentikája szinte végig jelen van a barokkos formakinccsel egyidejűleg. Ma a mércétől történő eltérések, eltévelyedések Kozma Lajos művészetének sajátos jellegeként tarthatók számon.

Azonban nem csak a Kozma-barokk keltett idegenkedést sokáig az utókor és főleg a modernista építészet szempontjából nézve, hanem Kozma 1930-as években keletkezett modernista épületei is. Hiszen a modernizmus minden dekoratív elemet elvetett, a funkcionalizmust hirdette. Az art deco és a modernizmus, azaz dekoráció és funkcionalizmus keveredésének Kozma Lajos modern, 1930 utáni építészeti és belsőépítészeti munkái jellegzetes példái. Ahogyan bútortervei is, hiszen a Bauhaus egyértelmű hatásait tükröző csővázas székei mellett szekrényein, ürlőgarnitúráin továbbra is alkalmazta a dísztelenség és díszítettség határán egyensúlyozó intarziát vagy a különlöges erezetű faanyagokat, mint az Átrium mozi előcsarnokának lambériáin a zebranót (amely sajnos elpusztult).  Az Átrium-ház letisztult, szalagablakos homlokzata láttán az üveg, acél és beton egyszerűségét várná a belsőben a néző, akit a mozi előcsarnoka narancs és pepita kombinációjával lep meg. Továbbá Kozma nem zárkózik el a dísztárgy, a plasztika használatától sem, holott a modern funkcionalizmus alkotó és befogadói számára a dísztárgy egyet jelentett a giccsel. Gádor István fehér gipsz szobrai a mozi előcsarnokában és a bérház lépcsőházában is megtalálhatók voltak, a funkcionalizmus eszméjétől teljesen idegen szimbólumokat testesítve meg, többek között az Építészet aranykora címmel. Azonban Kozma Lajos modern épületeinek megítélése olyannyira változóban van, hogy Moravánszky Ákos az ún. "másik hagyomány" példáiként tekint Kozma épületeire, amelyek véleménye szerint a Kenneth Frampton-i kritikai regionalizmus eszméjének magyar előfutárai. Moravánszky szavaival élve: domesztikált modernizmus, avagy a magyar bukolikus periféria.

A családi ház- és villaépítészetről kialakított elképezléseit összegezte 1941-ben, a Svájcban megjelent Das neue Haus című könyvében. 1945-től a Magyar Művészeti Tanács Építőművészeti Szaktanácsának és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja. Az Iparművészeti Főiskola tanára és igazgatója 1946-tól. 1947-ben visszakapta műegyetemi katedráját. Elnöke volt az 1946-ban létrehozott, baloldali építészeket tömörítő Új Építészet Körének. 1948. november 26-án halt meg, Budapesten.

A szövegben tetten érhető utalások, hivatkozások többnyire két, hiánypótló katalógus szövegeiben lelhetőek föl, amelyek Ferkai Andrástól, Horányi Évától, Prékopa Ágnestől, Reichart Dórától és Ritoók Páltól származnak. A katalógusok: Kozma Lajos modern épületei (szerk. Horányi Éva, Budapest, Terc, 2006), Art deco és modernizmus - Lakásművészet Magyarországon. 1920 – 1940 (szerk. Horányi Éva, Budapest, Iparművészeti Múzeum, 2012).

Páll Evelin


Szereposztás

Kurátor: Páll Evelin
Grafika: Barts Lívia

Galéria

Kozma Lajos
Május 2017
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4