• images/Babelna-Keletinyitas/Babelna_marc_apr.png

MAGYARMEGMARADAS.HU

Hogy valaki büdös migráncs vagy kevésbé, az egészen relatív, ez derül ki a Bábelna – Keleti nyitás című előadásból. De mi lehet az, ami miatt a történelmén végigvonuló, mélyen a lelkébe égett idegengyűlöletét képes lehet feladni a magyar? (Puskás Panni)

babelna1Soha jobbkor, most tényleg nagyon aktuális téma az idegengyűlölet Magyarországon – mondanám, ha nem lenne mindig ugyanolyan aktuális a dolog. Persze, a közelmúlt eseményei rápakolnak még pár lapáttal, de fontos tudnunk, az Átrium Film-Színház galériáján játszott előadás Tasnádi István 1994-es drámáján alapul. Az eredeti szövegnek (Bábelna – Nyelvleckék haladóknak) Dömötör Tamás átdolgozásában és rendezésében csak a váza maradt meg, az ugyanis a privatizációról szólt, és arról, ha egy magyar fröccsöntő üzem tajvani kézbe kerül, rávehető-e a magyar, hogy elsajátítsa a mandarin nyelvet. A kérdésfelvetés a kék plakátos nemzeti konzultáció után nyilvánvalóan más, de azt fontos észrevennünk, az idegenekkel szembeni ellenérzés nem felkészületlenül tört ránk az elmúlt két évben, hanem mélyen a lelkünkben gyökerezik.

A helyszín Bábelna, egy elképzelt magyar kistelepülés bútorgyárának az ebédlője, ahol mi, a közönség vagyunk a munkások. Zolit hallgatjuk, a cég HR-esét, aki arról beszél, hogy nem baj, hogy a gyár azerbajdzsáni tulajdonos kezébe került, mert egyrészt sokkal jobbra fordul majd így az életünk, másrészt az azerbajdzsániak távoli rokonai a magyaroknak. Némi szkepszissel hallgatjuk a szavait, mert tudjuk, a tulajdonosváltás mindig személyi változásokkal jár, vagy tömeges kirúgásokkal, hogy pontos legyek. Nem csoda, hogy közülünk valaki már kiszúrta az azeri főnök egzotikus márkájú autójának kerekét egy szöggel. Némi gyanút kelt az is, hogy a munkások érdekeinek leghatározottabb és leghangosabb védelmezőjét Zoli elfelejti meghívni a megbeszélésre, Gusztáv ezért késve érkezik. Fontos, hogy az előadásban kifejezetten jók az arányok ezen a téren: nemcsak arról van szó, hogy a kék plakátok és a tévéből ömlő gyűlöletkeltő kormányvideók miatt zombivá változott emberek utálkoznak, hanem felmerül a teljesen jogos egzisztenciális félelem is.

FullSizeRenderFontos állítása a Bábelnának az is, hogy az, ahol most tartunk, hamis történelemszemléletünknek köszönhető. Pontosabban annak, hogy folyvást a saját szánk íze szerint tekintünk a magyar történelemre, és kicsit sem vagyunk kíváncsiak arra, hogy valójában mi történt velünk. Ezt csinálja HR-es Zoli is, amikor az enyhén lassú felfogású Gyula nevű beosztottjával a magyar történelem fontos pillanatait a magyar-azerbajdzsáni ősi rokonság történeteként adja elő kis jelenetekben, hogy meggyőzze a dolgozókat, nincs mitől tartaniuk.

Zoli és Gyula műsora (kulturális ajándékkosara) a nyilvánvaló történelmi zűrzavaron kívül, azért is vicces, mert úgy amatőr, amilyennek egy random falusi művház lelkes színjátszó körét képzeljük. László G. Attila nagyszerűen alakítja a hétköznapokban enyhén autisztikus, a színpadon viszont a szélsőségekig magamutogató, kissé feminin Gyulát, Géczi Zoltán pedig ismerős a helyi Orbán Viktor szerepében (ezt nagyon egyértelműen jelzi fideszesen narancssárga fast fashion pulcsija), na, nem a mostani Orbán Viktorra gondolok, hanem a húsz évvel ezelőttire: finom erőszakot gyakorol a hallgatóságra, mindenkinek a legjobbat akarja, de főleg magának.

Puskás Panni kritikáját a revizor oldalán itt olvashatják el.

Március 2017
H K Sz Cs P Szo V
27 28 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2