• images/II.Edward/EDward_eaSlide.png

Gyönyörű meleg csók és udvari áskálódások Alföldi darabjában

A jó színház néha annyira egyszerű! (Kovács Bálint)

Alföldi Róbert most például nem csinált semmi mást, mint talált egy olyan régi, itthon huszonhárom éve nem játszott színdarabot, ami ma is fontos problémákat feszeget, és egészen pontosan megmutatta, mi is történik benne. Konkrétabban, mint amit a tizenhatodik század irodalma megengedett, de olyan pontosan, mint ami a tizenhatodik század színházi közönségnek is egyértelmű volt.

Christopher Marlowe II. Edwardja ugyanis csak részben szól arról, milyen kisstílű játszmák irányítják a hatalom birtokosait, és hogy a politikában bárki bármikor lecserélhető, kivégezhető, eltakarítható, ha nem helyezkedik elég jól. Részben pedig olyasmi a témája, ami Marlowe legnagyobb „követője”, Shakespeare drámáiban sem jelenik meg ilyen nyíltan és ilyen éles konfliktusforrásként: hogy Edward, az angol király azért szúrja annyira az udvar embereinek szemét, mert szerintük korcs, ferde hajlamai vannak. Egy rohadt buzi, mondanák, ha szabad lenne mondaniuk. De nem szabad, úgyhogy inkább csak felteszik az életüket a megbuktatására.

Ezzel egyébként a II. Edward végső soron, kimondatlanul arról is szól, mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha az emberek nem akadnának fenn mindig azon, hogy ki mire használja a saját hálószobáját. Ha a gyakorlati értelemben véve teljesen haszontalan elvek nem lennének mindig olyan fontosak. Ebben a történetben – ahol igazából semmi baj a királlyal, csak hogy nem hajlandó a szerelmi életét a politika akaratához igazítani – speciel akkor nem történne gyakorlatilag semmi, nem halna meg az udvar fele, nem kéne új uralkodó Angliának és így tovább. De ez csak a háttérben húzódik meg, észrevétlenebbül, mint a fekete, dísztelen díszletfalak a majdnem üres színpadon. Még csak nem is tanulsága az előadásnak, csak egy lábjegyzet hozzá.

Edward Poszts Jnos Cafe Budapest6

Alföldi Róbert rendezőként nem veti össze a szó szoros értelmében a drámában leírt politikai rendszert a mai Magyarországgal, Tihanyi Ildi sosem volt kort idézően hideg-díszes jelmezei is inkább kortalanok. Részben talán pont azért nem, mert ahhoz túl szép az előadás. Alföldinél ugyanis szó sincs arról, hogy a melegség témája valamilyen politikai állásfoglalás vagy provokáció lenne, ahogyan az életben sem az. A II. Edwardban az Átrium Film-Színház színpadán egyszerűen csak két ember szerelmes egymásba, és más, kisstílű, felbőszült emberek ezért meg akarják büntetni őket. Amitől a király, érthetően, ha nem is jogosan, szintén egyre kisstílűbbé és felbőszültebbé válik, mintegy mellesleg ízelítőt adva abból, az állampolgárok életét meghatározó döntések meghozásakor hányadik helyen áll is a rangsorban a közjó, és hányadik helyen az egyéni érdek.

Christopher Marlowe korát legfeljebb a lefejezések és más politikai gyilkosságok számában haladta meg a mai Európa és Magyarország: ha más épp nem áll rendelkezésre, ma is bármikor kapóra jön a magánélet mint a lejáratás eszköze. Bár az már jóval kevesebbszer fordul elő, hogy valódi, támadhatatlan érzelmeket használnak fel az ember ellen – márpedig Alföldinél igazán széppé, a szó szoros értelmében romantikussá válnak az érzések, pláne a királydrámákban megszokott hatalmi manipulációkhoz képest. Amikor az egymástól rég elszakított két férfi hosszú idő után újra találkozik, egy olyan őszinte, szerelmes és minden értelemben valódi csókban egyesül Fekete Ernő és Patkós Márton, amitől a közönség egyik felének a lélegzete is elakad, a másik meg idegesen köhécselni kezd.

Edward Poszts Jnos Cafe Budapest5

Kovács Bálint cikkét az index oldalán itt olvashatja el.

Foto: Posztós János

Július 2017
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6