• nyariSzunet
  • Mfuzet
  • NyariJegyvasarlas

Turbókarrier

Adva van egy menedzserbetegségben szenvedő bankigazgató, egy rangon aluli szerelem és egy irreálisan korrupt világ. Ahol úgy adják-veszik a szakmai kinevezéseket, a nemesi rangokat és neveket, mint más a boltban a cukrot meg a sót. Egy, kettő, három. Molnár Ferenc csaknem kilencven éve írt klasszikusát, a Kultúrbrigád, az Átrium Film-Színház és a THEA Theater Entertainment & Art közös produkcióját november 4-én mutatták be. Rendező Znamenák István.

Piet Mondrian kék-sárga-pirossal díszített geometriája köszön vissza a trapéz alapú díszlet (a rendező munkája) hátterének üvegberakásán, a falakon autós poszterek, ebben a metroszexuális miliőjű irodában képtelen lepörgetni magát és a nyaralására koncentrálni Norrison, a bankigazgató. Már majdnem elindul a jól megérdemelt pihenésre, amikor néhány perc alatt minden a feje tetejére áll. A gondjaira bízott amerikai leányzó ugyanis titokban férjhez ment, méghozzá rangon alul, nem is kicsit, ráadásul már a gyerek is úton van. Úton vannak a mit sem sejtő iparmágnás szülők is, a botrány borítékolható. Záros a határidő, hogy Norrison a taxis férjből partiképes hitvest varázsoljon. Egészen pontosan egyetlen óra. Innen kezdve tulajdonképpen realtime-ban pereg a cselekmény.

A lehetetlenre is hajlandó – és képes! - igazgató szerepében Alföldi Róbert viszi a hátán az egész előadást. Ha Norrison elfárad, leül az egész este. A többieknek kell a ritmust felvenniük vele - ez van, akinek sikerül, van, akinek kevésbé.

Az amerikai Lydiát játszó Lénárdt Laura tulajdonképpen végig becsülettel bírja a tempót, akcentusa viszont gyakorta akkora, hogy beszéde emiatt alig érthető. Krémszínű patyolat-kosztümje ellentmond a „végre most először, igazán szerelmes” lázadásnak, ami ebben a lányban benne kellene, hogy legyen. Szatory Dávid antikapitalista kétkezimunkás-fizimiskája meg aztán végképp elbizonytalanít. Fusz Antal, a taxis antréjánál kicsit meginog a történet - valahogy nehezen hihető, hogyan habarodott egymásba ez a hippire hajazó, kifejezetten ápolatlan benyomást keltő elvhuszár munkáspárti fickó és a babaszobából kilépett úrilány. Szatory a "nemtudomhovatenni" jelmezt (tervező: Cselényi Nóra) levetve, a turbó-metamorfózison átesve kezd igazán magára találni. Már elhiszem, hogy kezdetben idegen neki a rászabott dizájneröltöny, hogy nem tudja vadiúj grófi nevét (tényleg nem egyszerű: Dubois-Schottenburg) megjegyezni, és hogy egy szerencsétlen bábnak érzi magát, ki is mondja, ő "a szerelem áldozata". A végét viszont megint nem hiszem el neki, amint magabiztosan, higgadt grófi sznobériától átitatott mozdulatokkal az anyósnak szánt virággal kezében elindul, hogy találkozzon az örömszülőkkel.

Kulturvamp kritikája itt olvasható el.

Július 2017
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6