Dada-leves a Maladype konyhájából (kritika)

... a történelem maga is dadaista, minden és mindennek az ellenkezője is igaz benne – a politikai és a tankönyvkiadói érdekek szerint.

Az újdonságra törekvés, a tudatos, formabontó kísérletezések a Maladype Színház jól megszokott védjegyei. Legújabb előadásukban, a Dada Cabaret-ban Balázs Zoltán, a társulat vezetője és rendezője mesterszakácsként, grammnyi pontossággal adagolja a titkos összetevőket.

A dadaizmus égisze alatt bármi elfér, hisz ott művészet minden, még az is, ami nem az – vonhatjuk le a konklúziót Monsieur Dadától. És innentől szabad játszani... Ugyanis az előadás egy igazán sűrű kabaré, amelyben a vidámkodó felszín világrendítő mélységeket takar. Nyitott színpadkép fogadja az érkező közönséget: baloldalon, hátul a zenekar, középen egy art deco stílusú miniszínpad pódiuma (Monsieur Dada birodalma), a jobb oldalon pedig a hófehér műfenyők világának dada filozófusnő-angyalkái. „Ne gyászold a döglött kecskét, játsszátok el a finálét” – adják meg a fehér ruhás lányok az este alaphangulatát, amely egy hömpölygő abszurd vízió, ahol két fiktív vallatás szemtanúi lehetünk. Monsieur Dada (Farkas Gábor Gábriel) kihallgatásában Tristan Tzara és Lenin önigazolást kereső története a fő cselekmény, amelyre reflektálnak, kommentálnak a görlök – mert világok érnek össze Zürichben, a Spiegelgasse utcában. A Voltaire Cabaret és Lenin, a forradalmár egy időben, egy helyen létezik, és közösen kerülnek egy olyan művészeti irányzat hatása alá, amelyben minden és mindennek az ellentéte is létjogosult. Persze mindez Matei Vișniec fikciója, hiszen történelmileg semmi sem bizonyítható: a történelem maga is dadaista, minden és mindennek az ellenkezője is igaz benne – a politikai és a tankönyvkiadói érdekek szerint.

Sárosi Emőke írását itt olvashatja el.

Május 2017
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4