• Mfuzet
  • nyariSzunet
  • NyariJegyvasarlas

„AZ ÉRDEKEL, MIT NEVEZÜNK MA ÉRTÉKNEK”

Január 19-én, csütörtökön mutatták be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban Blaskó Borbála legújabb rendezését, amely a Pukedli−Hajsza címet viseli. A performansz-előadás különleges látványvilággal, egyedi és érzékeny látásmóddal beszél az értékről mint fogalomról, a női-férfi kapcsolatokról.

Legújabb rendezésedet, amely a Pukedli−Hajsza címet kapta, két huszadik század eleji alkotó világhírű műve inspirálta. Mi ragadott meg az Yvonne-ban és mi a Boleróban? Mi köti össze e kettőt a te értelmezésed szerint?

B.: Még a Balettintézetbe jártam, amikor láttam egy Yvonne-előadást a Katona József Színházban, és annyira magával ragadott a téma, hogy rögtön tudtam, foglalkoznom kell vele, és nem csak a dráma elolvasása szintjén. Az Yvonne, burgundi hercegnőben, amely a Pukedli címet kapta és a Boleróban, ami Hajsza néven fut majd, a női-férfi energiák összekapcsolódását szeretném megmutatni. Számomra e két műben az érték kérdése a leglényegesebb, vagyis az a problematika, hogy ma mit nevezünk értéknek, mennyire vesszük észre és becsüljük meg, vagy hagyjuk kicsúszni a kezeink közül. A Pukedliben a külcsín-belbecs szembenállása a fő irányvonal, a Hajszában Botticelli Vénusz születése c. festményéből inspirálódtam: ez segített megfogalmazni a nőt, a makulátlan szépséget. Közben a világban az elférfiasodott nők és az elnőiesedett férfiak egyre inkább jelen vannak – szeretném, hogy a férfiak egy olyan férfiideált jelenítsenek meg, amit én ma hiányolok a társadalomban.

Az Yvonne-történetből mit emeltél ki?

B.: Az eredeti műből egy tömörebb verzió született. Személyes olvasatom alapján Yvonne és Fülöp antagonisztikus kapcsolatára szeretném helyezni a hangsúlyt. Ezen belül is inkább Fülöp herceg személyiségjegyeinek alakulását követhetjük nyomon, amihez Yvonne egy eszközként szolgál. A környezet által diktált elvárások, az etikett és illemszabályok kényszerű betartásának kompenzációjaként Fülöp megalomán életvitelt űz, és ebben szakadatlanul csapong. Yvonne ehhez képest egy viselkedési zavarokkal, kommunikációs nehézségekkel küzdő lány, aki az adott kor presszionált, számára zűrzavarosnak tűnő világában a személyes létjogosultságát keresi.
Kettejük véletlenszerű találkozása nem várt szembesítéseket eredményez. A lázadás azon fajtája jelenik meg, amikor az egyén ösztönösen kiválik, önakarata szerint kirekesztődik egy adott közegből és csak sajátságos módon képes érvényre juttatni magát. Öntörvényű lényét senki és semmi nem korlátozhatja. Nem egységesíthetik, nem gyömöszölhetik az általános szokásokba, a középszer gyűrűjébe. Ehhez képest Fülöp, aki sokkal nagyobb hatalommal és pozíciója által látszólagos szabadsággal rendelkezik, mégis folytonos megalkuvásban éli az életét. Vajon az Yvonne-nal való találkozása kapcsán ráeszmél, felismeri esendő mivoltát, azt a kivételes lehetőséget, melyben addigi életét hátrahagyva esélye adatik egy tisztább, méltóbb életre?! Vagy továbbra is a felszínen lubickoló, de olykor csak elevickélő „élet császára” marad?! Ezek a kérdések foglalkoztatnak.

Kovács Emőke írását itt olvashatja el.

Július 2017
H K Sz Cs P Szo V
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6